FacebookYoutubeFeed


MACEDÓNIA - ALBÁNIA 2015. 09. 06 - 21. 



FÉNYKÉPES ÚTINAPLÓ    VENDÉGKÖNYV   


 

SERVUS ALBÁNIA !
Kezdhetném így is, hisz mind mindnyájan - én is - ezt a programot tekintettem elsődlegesnek.

Nem volt igazam.
Macedonia tartogatott igazi meglepetéseket. Mindjárt az elején a Skopje-ban lévő Bellevue kemping. A szálloda pompás kertjében hangulatos mesterséges tó, hidacskákkal, szökőkúttal, baldachinos szeparált éttermi asztalaival. Itt ettem utunk során az egyetlen levest – remek csorba volt. A kemping szabadon lévő hancúrozó kutyái is hagytak nyomot emlékeimben. Itt sem divat a „ házi kutya” , úgy tartják az emberek, hogy az állat szabadnak született. A kutyák nem osztják ezt a véleményt, az egyik kedvencem indulás előtt befeküdt a kocsi alá, és fél órás küzdelem árán tudtunk eljönni. Ő nem akart szabad lenni - inkább velünk. :-)

SKOPJE
A város „megér egy misét” , még ha a mondást nem is ide datálják, de hogy legyen apropója: az új városrész sétálóutcájának változatos, vidám bronz szobrai, nyüzsgése, kávéházai azért idézik Párizs könnyed hangulatát egy kis kortárs történelemmel fűszerezve: Teréz anya emlékháza. Majd az igazi csoda, az óvárostól elválasztó folyó két partján „megalomán” ám lenyűgöző építkezések sora. Ne felejtsük, hogy Nagy Sándor kicsit régebbi történelem, mint Árpád vezér. :-)  De azért ennek költségterheibe belegondolni …. Az óváros kedves utcácskái, tömött, hangulatos éttermei kellemes pihenés a megfáradtaknak – főleg a vár körbejárása után.

KOKINO – az ókori csillagvizsgáló
A kirándulás mindenképpen jól esett a „ bemelegítő „ hegymászással, amelyből lesz még több is, hogy útitársunk klasszikus mondását idézzem: „ napsütésben, hegynek felfelé nélkül semmit nem ér a nap”. Idegenvezetőnk – talán legjobb az út során – remek intelligens magyarázattal szolgált a NASA legújabb felfedezéséről, kutatásairól, bizonyítékokról ill. az ókori papok-sámánok ’mesterkedéseiről’ a tavasz-őszi napéjegyenlőség és az akkori embereket manipuláló tevékenységéről. Ja a HIT, az mindenben segít – még ezt a történetet elhinni is :-)

KŐBABÁK – mint minden természeti jelenség, ez is csodálkozásra és gyönyörködésre késztetett - hát még egy legendával fűszerezve.

KRATOVO
Számomra a nap csúcsa volt; igazi érintetlen régi város, az itteni történelem szereplőinek lenyomatával (görög, török, zsidó negyedek). Emlékezetes étterem, remek ételekkel – és igazi dudással, akiről csak útitársunk ’őméltósága’ SKY nevű huskynk fejezhette kis őszinte véleményét – kimenekült, megfosztva gazdáját is a korabeli zenei ’élménytől’. A tulajdonos saját vendégházában kárpótolt újabb traktával, de igazi vendégszeretettel minket.

Úton STRUGÁBA
A Matka szurdokot mi lazára vettük, és könnyed sétával letudtuk, remek kilátást nyújtó hangulatos étterem és mellette egy kicsiny csodás ortodox templom. A szokásos ’ esti mese’ alatt kiderült, hogy a bátrabbak azonban kemény, ámde nem veszélytelen túrára is vállalkoztak – túléltek; vagy csónakáztak.

TETOVO
A festett mecset – hát igen, kártyahátlap-szerűen festett falai; ilyet még soha nem láttam, de ha életemben több mecsetet nem is látnék- ezt akkor is muszáj volt. Plusz lehetőségünk volt az előtte lévő tisztálkodási szertartást is meglesni. A városban óriási szerencsénkre azonnal találtunk parkolót egy kis mindenes bolt előtt. Illedelmesen megkértük a tulajt, maradhatnánk-e az általa áruszállításra külön kiépített platzon és még útba is igazított- úgy, hogy az egész várost meg kellett kerülnünk, visszafelé derült ki, hogy két sarokra voltunk összesen. Helyi interaktív idegenvezetés  Hálából vásároltunk nála, ő meg hálából megosztotta velünk, hitetlenekkel házilag frissen készült ebédjét – túros burek ( a legjobb volt, amit kint ettem).

STRUGA/OHRID
Szörnyű kemping, marad a lakóautó fürdője – és még a kutyák sem kedvesek, és esik is. Na de azért volt szerencsénk is, másnap kipróbálhattuk a helyi tömegközlekedést Ohridba. Egy egész délelőtt élvezhettük a napsütötte óvárost, a csónakázás azonban a délutáni újabb ’ monszun’ miatt elmaradt- nem baj, újabb kedves vízparti étterem. Másnap kirándulás a Prespa tóhoz, ami a legenda szerint a helyi király fia és egy szirén szerelme miatt keletkezett. Történt ugyanis, hogy a király fia vadászatai alkalmában beleszeretett egy szirénbe, akit feleségül kért. A szirén azonban visszautasította, mert ő nem lehet földi halandó felesége. A királyfi nem fogadta el a „nem”-et, és elrabolta. Az esküvő napján az égiek haragra gerjedtek, és özönvizet bocsátottak a városra, amely elnyelte és a helyén maradt a Prespa tó. A legenda tanulsága, hogy a női ’nem’-et komolyan kell venni. Értsd , ahogy akarod. :-)

A kirándulás azonban jól sikerült, megpihentünk a tóparti szálloda éttermében – ahol meg is találhattuk volna lelki békénket, ha tovább maradhatunk. Helyi idegenvezetőnktől viszont minden megtudtunk a hagyományos halászat összes lehetséges módjáról.
És Ohridnál ne hagyjuk említés nélkül a St. Naum templomot .

Úton KSAMILba
Na ezt senkinek sem kívánom vezetésileg – legalábbis odafele. Motor 1-ben nagy ritkán 2-es, átlag 18 km/h sebesség, hajtűkanyarok végtelen sora. S ha egyszer leértél a tengerszintre, jött a következő hegy. Még utasként is lélegzet visszafojtva – és nem a hágó szépségétől. A városokban magam vezetvén viszont figyelni a csatorna fedlapokra, hidaknál a dilatációra, körforgalomban a kinek – milyen kresz szerint is jár az elsőbbség, na meg a ’dinamikus’ vezetési stílus – hogy idézzem egyik útitársunkat. Odaérvén a hivatalos esti gyűlés elmaradt, helyette azt vitattuk meg, hogy melyik komppal lehetne innen rögtön Olaszországba áthajózni (szemben Korfu) és sík terepen haza – vissza se nézve. Pedig az út vadonat új és korlátokkal szegélyezett. Azután visszafele már a ’rutinosoknak’ meg sem kottyant. Maradt az öröm élménye.

GJIROKASTER
Bár nem ezért lett a világörökség része, azért meg kell említeni, hogy Enver Hodzsa szülővárosa, lakóházát ma etno múzeumként is nagy becsben tartják. A vár szolgált börtönként is, ma stílszerűen fegyvermúzeum. Fiatal – korábban tanárnő – idegenvezetőnk szemléletesen meséli történelmüket és a mai kor reményeit – EU tagság; mert akkor lesznek szabályok, törvények – ma nincs. Skander bég, Hunyadi – a történelem aspektusai más nemzet szemével- érdekes, nagyon  élveztem. Pihenésképpen ma a Kék Szem (Blue Eye) forrást kaptuk ebéddel, meseszép környezetben. Még önkéntes ’vízibemutatóval ’ is megörvendeztettek a helyi fiatalok, akik a szikláról ugrottak a rendkívül mély és hideg vízbe. Az hogy lenyűgözően tiszta volt, SKY is bizonyította – jót ivott belőle.

BUTRINT
ókori romvárosa – nem tudom megállni, hogy gondolatban ne hasonlítsam össze Olympiával; kiállta a próbát. Annyira lenyűgöző a több ezer év szelleme.

HIMARA
a kemping – soha nem felejtem, mert az egyetlen pihenőnap volt. A tenger fehér-világos kék-sötétkék áttűnése, pont mint a dél-tengerek, az sem baj, hogy ez nem homokos, hanem köves. De a vízen lebegni pont olyan jó, és csak semmi fakultatív terepjárós hegyi kirándulás.

Úton KARPEN kempingbe
Ha még nem mondtam volna, a GPS azért valamilyen szinten működött a Feri által tökéletesen megadott koordinátáknak (is) köszönhetően, ha menetközben és időben felülbíráltuk a térképeink és az úti táblák alapján, hagyatkozva persze józan eszünkre, ami azért néha elhagyott minket. Mivel hogy az autópálya fogalma nem azonos az általunk eddig ismeretekkel: hogy szamár megrakva baktat, emberek keresztül-kasul mászkálnak rajta és szemben a leállósávon autó , hmmm…. Az újonnan frissített szoftverre a szervizben azt mondták, hogy Albánia lefedettsége 54%! De mindenhova odataláltunk kis kitérőkkel, így: vezető - figyeli a táblákat + GPS + térkép + mitfahrer.

12. nap BERAT
Hát ezt külön kiemeltem, több szempontból is. Ez az „ezer ablakos város” volt számomra a csúcs. Kezdtük azzal, hogy helyi kísérőnk magyarul köszöntött – mert hogy magyarként, családjával együtt 4 éve Tirana mellett él – sose gondoltam volna ’ szerencsét próbálni’ – ként Albániára. Mindenre kiterjedő tájékozottsága Albániáról( múlt, jelen,jövő) fantasztikus volt – RAFAEL!!!!! Helyi albán idegenvezetőnk szakmai felkészültsége alaposan kimerített, az úti könyv szerint a várral körülvett működő óvárosi séta cca. 1 ½ óra, beleértve a fantasztikus ortodox templomi ikonoztászt is, ami az új perspektivikus festészet gyöngyszemeit is tartalmazza, és az oltár körbejárható ! , mi ezt párommal 3 óra után feladtuk. Viszont kárpótolt a hölgy által a piacon maga vásárolta alapanyagokból és a csodálatos panorámájú étterem által összeállított 14 fogásos menüsor, amiben nem csak az ízeket élvezhettük, hanem a hozzájuk fűződő hagyományokkal is megismertettek. Hát ilyet !

SHKODRA
A kemping maga a tökély; ny-európai vizesblokk, tágas füves parkban, wi-fi, szép tó – mi kell még? Hát az jó lett volna, ha ez a tó fürdésre alkalmas , de inkább vízi madár-növény rezervátum. A jó időt kihasználva programváltozás: csónakázás a Koman-tóhoz, ahova saját autóval sohasem jutnánk el. Fantasztikus az oda út is , na meg a tó – ó ! ’Hajós kapitányunk’ – nevezzük így a bádog teknő kormányosát, mert megérdemli – szó szerint a sziklafalon mászva segítette alkalmas partszakaszra a csónakot, hogy a vállalkozó szelleműek lehűthessék magukat a zsibbasztó hidegségben.

Azután egy méltó búcsú kirándulás - túra Thethbe, az albán Alpokba. Az oda vezető utat azt hiszem senki nem felejti- már aki eljött. 1800 m magasan, kavicsos, egy nyomsávos kanyargós úton, szakadékkal a nyitott oldalán. A vezető meg nevetgélve beszélget oldalra fordulva a helyi  idegenvezetővel. Néha hosszabban pislantottam, hogy másodpercekre legalább ne lássam, mi van alattunk. Gondolni sem mertem rá, hogy mi lenne ha szembe jönne valaki- de jött, és ezt is megúsztuk. Remek ebéd volt a jutalmunk és az, hogy csak addig esett, amíg odabent voltunk.  Vendetta nem volt a programban,helyette viszont láttunk olyan házat (kula) , ahova ilyen elől menekülhetett a rászoruló.

Az ’utolsó vacsorán’ megbeszéltük, hogy „ minden nagyon szép, minden nagyon jó , meg vagyok elégedve” ( k.F.J. ), de ahogy egy másik nagyunk mondta, jó lett volna „ lazítani – kell egy kis áramszünet ( H.G.)” , elfáradtunk – hála Feri fantasztikus szervezésének!

Nekünk ez volt az első csoportos szervezett utunk – hát még lakóautóval! De ahogy Csilla mondta – szót kapott utolsó este 2 percre :-) - a programokat ő már korábban is végigjárva ismerte, Feri egyedül is le tudta volna bonyolítani, de ez a magával ragadó társaság felülmúlta eddigi élményeit. Így igaz. Minket is magával ragadott a közös élmény, és alkalmasint a többiekért való aggódás. És ahogy egy útitársunk találóan megjegyezte, talán SKY is összekovácsoló erő volt.

Köszönjük !
A kutyás szakszervezet nevében – Berzsenyi Ágnes
és Ercsey Gábor is.

U.I.
Hazafelé a szerbiai Cacak kempingben megszálltunk – kár volt, botrányos vizesblokk – pakisztáni menekülttábor körülményei :-(
Egy pozitivuma azért volt – itt összefutottunk egy csapattárssal, akiknek az akkuja reggelre lemerült. Nálunk meg volt kábel. Igaz , ha a férfijainkon múlt volna, még most tolnánk hazafelé a kocsit, mert MTA tagsághoz elegendő műszaki diplomáikkal sem tudták a kábellel életre kelteni az autót. Az ÉN egyszerű autóvezetői tanfolyamon tanultam hozta meg a sikert – nem elég a kábeleket rácsatlakoztatni az aksira – a gyújtás is kell ! :-)))

KERESÉS

Az oldal tartalmának személyessé tétele és a biztonságosabb mûködés érdekében honlapunkon cookie-kat használunk. Az OK gombra kattintva kérjük, hogy hagyja ezt jóvá!